Kenutúra

Szombat (április 25.) reggel negyed 10kor volt a találkozó az egyetemen és egy busz vitt minket Dollsteinig, ahol csoportokra oszlottunk, és 4esével csónakba szálltunk. Én Janaval, Mariaval és Patrickkel vtam, akikkel előző nap Ingolstadtban barangoltunk. Az evezés csodálatos volt, nagyon megtetszett, és mivel a folyó nem tartozik a Duna és ennél nagyobb és mélyebb folyók táborába, meglehetősen biztonságos és egyszerű is volt. Kipróbáltuk, de árral szemben nem igazán lehet evezni! :) Szóval a nap folyamán kb. 16 km-t tettünk meg, és közben egy életreszóló élményt szereztem. Nem is gondoltam, hogy ennyire jó dolog a kenuzás:) Bár ha belegondoltok, hogy a csónakunkban én voltam a legerősebb, akkor ez sokat emel a teljesítményemen:)
Egyszer megálltunk egy hosszabb szünetre, egy Biergartenbe ültünk be, ahol lehetett enni, inni, kinek mihez volt kedve. Na találjátok ki én mit választottam? Naná, hogy fagyit almás sütivel:)
Sajnos a fiúk egy része elég sok sört legurított, ami már nem tett jót nekik, és átlépték a jajj becsiccsentettek határt, és a német szervezőnknek is eléggé beszóltak. Illetve a beszólós pont egy lány volt, merthogy miért fröcsöli az embereket, meg, hogy így a csónak is tele lesz vízzel. De ez a vizezés senkit nem bántott, mert ártalmatlan tréfa volt, és még marha meleg is, szóval szerintem a csajból csak az alkohol beszélt...:( Mindez sajnos a végén kicsit rontott a hangulaton, mert hát nem ezt érdemelték volna a szervezők. De mindezt leszámítva minden fantasztikus volt! Ragyogóan sütött a nap, és még le is pirultam. A táj meg egyszerűen mesébeillő :D Ha egyszer erre jártok, próbáljátok ki!!

Ingolstadt

Pénteken (április 24-én) Janaval, Mariaval és Patrickkel Ingolstadtban jártunk.

Ingolstadt itt van tőlünk nem messze, München irányában. Arra gondoltunk, átnézünk egyet nézelődni és vásárolgatni. Hát, én vásárolgatni nem nagyon akartam, de természetes nem bírtam ki. No nem ruhát vagy ékszert vettem, hanem egy könyvet, ami Németország tartományainak receptjeivel van tele. Így otthon majd kipróbálhatom őket. :) A városnézést inkább néhány képpel szemléltetem:

De nem szabad elfelejtenem megemlíteni azt a hatalmas fagyit, amit itt ettem. Azt hittem belém sem fér, akkora adagot kaptunk, epdig hát aki ismer tudja, hogy nekem a fagyi nem akadály, bármikor jöhet! :)

Egy újabb kezdés

Eltelt az első hetem az egyetemen. Itt ugyebár minden csúszásban van, ezért a félévet csak április 20-án kezdik, és július 25-tel fejezik be. Utána meg jönnek a vizsgák. Nekem szerencsére itt nem lesz előadásom, így vizsgáznom sem kell, csak házidogákat írni és nekirugaszkodni a diplomáknak. Képzeljétek, az angol diplomámhoz teljesen véletlenül, a hatalmas könyvtárban tett látogatásom során, rábukkantam egy remek cikkre. Jó lesz kiindulási alapnak.:)
Hat tárgyat vettem fel, ebben van német és angol is, és a tanárokkal folytatott levelezéseim alapján otthon is elfogadják őket, ami nagy előrelépést jelentene a következő félévi tárgyaim szempontjából.
Szóval van mindenféle: egy kis tanári, hogy fejlődjek és széles látókörű legyek, és egy kis irodalmi, hogy otthon elfogadják, és mert érdekes a téma. Szerencsémre minden tanárom nagyon segítőkész és kedves, sőt ha az ember az Erasmus varázsszót használja, még inkább segítőkésszé válnak! Persze ezzel azért nem lehet visszaélni, na de az előnyeit ki kell élvezni.:)
Pénteken nincs órám, és csak szerdán kell reggelre bemennem, a többi nap csak dél körül kezdek. Így ebédelni is mindig van módom, főleg a menzán eszem, mert nem túl drága, és viszonylag változatos is, na és ami még fontosabb, nem kell a konyhában töltenem az időm, mert itt tizenöten osztozunk a konyhán, és bár mindennel fel van szerelve, de azért mégsem olyan, mint amikor az ember a saját kis konyhájában kotyvaszt valamit.De azért majd néha azt is kell, hogy megismerjék az itteniek milyen az igazi gulyásleves, mi az, hogy túrós tészta, paprikás krumpli és csirkepörkölt...:)

Nürnberg

Képzeljétek, vasárnap Nürnbergbe kirándultam az erasmusos diákokkal. Önálló szervezésben mentünk, hogy kicsit megismerjük a várost! Sokat sétáltunk a belvárosban, megnéztük a híresebb épületeket, templomokat, várat, és még két múzeumra is futotta az időnkből. Egy játékokat kiállító múzeumban is jártunk, ahol rettentő jó vonat maketteket láttam. (Remélem ez a neve:)).Olyan hatalmas hálózatot építettek ki ebben a múzeumban, amekkorát én még sosem láttam. Vicces volt, ahogy haladtunk az időben előre és felismertem olyan játékokat, amik a tesóm és az én gyerekkoromban voltak "divatosak". Például a Moncsicsi :) Nagyon kedvezményesen tudtuk megnézni ezt, illetve még egy múzeumot, mert ugyanaz a belépőjegy érvényes volt több helyre is. De sajnos az időnk véges volt, így a sok lehetőség közül még az Albrecht-Dürer-Haus-t néztük meg, aki a németek egy híres festője a 15-16.századból. Érdekes volt ez is, főleg azért mert az idegenvezetés egy headset segítségével zajlott, és a szöveget egy idős asszony mondta fel, aki egyes szám első személyben beszélt, mintha ő lenne a festő felesége.
Délután a városban focimeccs volt, így a pályaudvart elözönlötték a szurkolók. De nem csak a pályaudvart, hanem az összes vonatot, gyorséttermet, és sörözőt is!
A kirándulás nagyon jól sikerült, remélem majd még lesznek ilyen és ehhez hasonló közös megmozdulások.:)

Péntek esti kocsmatúra

Péntek este egy úgynevezett "kocsmatúrát" szerveztek az erasmusos diákoknak. Nem nagyon vágytam rá, hogy elmenjek, de aztán a Peti rávett, hogy azért menjek csak el, legalább ismerkedem. El is mentem, és végül olyan jól sikerült, hogy éjfél után értem haza! Hát, amit ők itt kocsmának neveznek egyáltalán nem hasonlít az én "kocsmafogalmaimhoz". Én ezekre a kávézó szót használnám, ahol persze alkohol is van, de lehet enni is. Nagyon jó volt találkozni más emberekkel is különböző országokból, és velük is beszélgetni. Vicces volt hallani ezt a sok embert, ahogy mindenki más németet beszél. Mindenki nagyon kedves és nyitott, így könnyű velük barátkozni. Találkoztam egy magyar lánnyal is, aki az ELTE-n tanul, szintén németet. De vele nem túl sokat találkoztunk eddig, mert ők messzebb laknak tőlem, és egyébként is németet tanulni jöttünk. :) Néhány erasmusos diákkal lesz közös órám is, így tudjuk tartani a kapcsolatot.
Ami a tutoromat illeti, nagyon hálás lehetek, mert a többiek mondták, h van köztük olyan, aki április 1-je óta itt van és még mindig nem találkozott a tutorával. Egyébként az erasmusosok között vannak csehek, amerikaiak, egy olasz lány, egy finn, egy afrikai és egy brazil srác, egy lengyel, két francia, és több orosz is. Azt hiszem még nem teljes a paletta! Szóval elég sokszínű társaság, de ettől szép! :)

Utazás és az első néhány nap

Április 14-én este sikeresen megérkeztünk Eichstättbe. Kicsit később ugyan, mint számítottuk, de így sem volt semmi gond. Az út jól telt, de nehéz volt a búcsú. Itt már várt rám a tutorom, Franzi, aki elhozta a szobám kulcsát, illetve segített a fontosabb dolgokat megtalálni. Gyors kipakolás után hamar ágybadőltem, mert a következő napok csupa intézkedéseket ígértek, és még az utazás fáradalmait is ki kellett valahogy pihenni.
Másnap a tutorommal együtt elmentem beiratkozni az egyetemre, valamint minden szükséges papírt elintéztünk. Csütörtökön felvettem a tárgyaimat is, most már csak arra várok, hogy minden óra jó legyen, aztán visszaküldöm az egyetemre a tárgyaim végleges listáját.:)
Sikerült netet is szereznem, ami nagy öröm, mert így tudom mindenkivel tartani a kapcsolatot. Igaz ugyan, hogy néha felmondja a szolgálatot, de legalább van. És remélhetőleg a jövőben javulni fog a helyzet, mert lesz még egy rooter (remélem így írják), és akkor kevesebben kell osztoznunk a neten.Legalábbis én így értemeztem. Ennyit a számítógépes ismereteimről! :)